Káosz Amigos

Kibukott angyal üvölt az égre
Rázza az öklét és közben
Festi az arcát fekete-fehérre

Szatírok álma szirének völgye
Apolló torzó fejetlen Vénusz
Táncol az idő körbe-körbe

Szerelmes ember a sötétben félve
Mondja, hogy menjünk a mennybe
De szerintem inkább Mexikóba kéne

Káosz Amigos vitorlát szélbe
Mindenki él, nincs rá igény
Hogy pont az idén legyen világvége

Kiugrom nyomban a földszinti ablakon
Hogy mondjam el hogy ördög vagy angyalom
sálálálállá- lálá-lálálálálálá

?

Egy rajzfilmben élek együtt veled,
látom a fejed felett a kérdõjeled nem érted miért nem vagy boldog,
hiszen itt mindent lehet ide az anyád elõl is elrejtheted
a fejed felõl a kérdõjeled.
És ha olyasmit szeretnél nekem mondani amit én még nem tudok
akkor azt mondd meg, hogy miért mindig
a szimpatikusabb állatok a vesztesek
olyanok akár a gyalogkakukkban a prérifarkas
aki lukat üt a kanyonba, mégis mindig újra próbálja
jobb lesz minden, nekem elhiheted.
leesik az állad, kinyílik a szemed, és észreveszed,
a fejed felett a kérdõjeled.
látod a fejed felett a kérdõjeled.
a fejed felett van saját kérdõjeled.
már átláttok rajtam, de nem láttok belém
én egy univerzális gondolkodóval élek aki folyton
boldogabb akar lenni, és nem érti meg,
hogy ez nem így mûködik nem ilyen egyszerû
és folytatnám még tovább is van de félbeszakít
és azt mondja hogy ez az élet szerinte annyira egyszerû
hogy az már fáj, mégis érdekes
láthatnám én is, hát persze hogy láthatnád
csak akkor ne legyél már ilyen mélységesen felületes
mondd meg milyen legyek mikor egy rajzfilmben élek együtt veled
és ott van a fejed felett a kérdõjeled
neked is ott van a fejed a kérdőjeled,.
a fejed felett van saját kérdőjeled.
van saját kérdőjeled.

Magam adom

Üdvözlöm érintem nem mutatom
Nem emlékeztetem nem kutatom
Nem zavarom zavarom csak figyelem
Belefeledkezem vele utazom

Nem sürgetem nem várom
Nem bántom nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam magam adom
Neki megadom neki megadom magam

Felkavarom felkavarodom
Megálmodom belelátom
Megkövetem megkövetelem
Megszelídítem megbánom

Meggyújtom eloltom meggyújtom eloltom

Megoltalmazom elragadom
Elragadtatom magam magam adom

Megadom megadom neki megadom magam

Nem suttogom elkántálom
Megkóstolom megkínálom
Keveredek belehabarodom
Belefeledkezem vele utazom

Felismerem feltüzelem
Megszállom megbabonázom
Megbabonáztatom magam magam adom
Megadom megadom neki megadom magam

1984

Az álmaimat gépek rázzák
Hogy ne tudjak aludni
Hogy folyton fáradt legyek
És ne érdekeljen semmi, de semmi

A szépségedet elcsúfítják
Hogy ne tudjál kitűnni
Így veszélytelen leszel rájuk
Akár az összes többi

Refrén: Várom, hogy egy angyal érkezzen
És fizessek a bűnért, ha vétkeztem
És ha el kell mennem innen, meglehet
Hogy te temeted el a testemet

Nagy Testvéred figyel téged
A hangja rád szól a falakból
Mindenütt ott van, érzed
Mégsem látható sehol

Refrén: Várom, hogy egy angyal érkezzen
És fizessek a bűnért, ha vétkeztem
És ha el kell mennem innen, meglehet
Hogy te temeted el a testemet

Refrén2.: Várjuk, hogy egy angyal érkezzen
Én fizetek a bűnért, mert vétkeztem
És ha el kell mennem innen, hát elmegyek
De kérlek temesd el a testemet

Nincsen nyugodt perced
A háború hírei nap, mint nap elérnek hozzád,
felizgatnak.
És sok ezer napja ugyanaz az évszám.
Mert tart még az 1984-es év.

Refrén: Várom, hogy egy angyal érkezzen
És fizessek a bűnért, ha vétkeztem
És ha el kell mennem innen, meglehet
Hogy te temeted el a testemet

Refrén2.: Várjuk, hogy egy angyal érkezzen
Én fizetek a bűnért, mert vétkeztem
És ha el kell mennem innen, hát elmegyek
De kérlek temesd el a testemet

Ősz

Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az õszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az õsz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy õsz lesz s majd fûteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.

Lopott könyvek

1. Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom
Vérrel, verítékkel,
Valahogy még kibírom.
De aztán elmegyek innen messze,
Hogy többé ne is láss.
Lopjon könyvet, írja a könnyeivel
Tele valaki más!

2. Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom,
A festék, ha megszárad
A kifakult papíron,
Akkor elmegyek innen végleg,
Magammal viszlek téged
Oda, ahol többé soha
Senki el nem érhet.

R. Tudom, hogy hagynád,
Én addig szeretnélek,
Amíg mozogsz, amíg van benned élet
A véredben fürödnék,
Átvágnám a torkod,
Néznél RÁM, de nem értenéd a dolgot.

3. Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom,
A képeket kitépem,
Rajta lesznek a síron,
Amit kettõnknek ások
Úgy, hogy ne lássák mások,
Mikor a szemedbe nézek,
Szúrok, aztán magammal végzek.

R. Tudom, hogy hagynád,
Én addig szeretnélek,
Amíg látnám, hogy van még benned élet
A véredben fürödnék,
Átvágnám a torkod,
Néznél RÁM, de nem értenéd a dolgot.

Születésnapodra

Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat
Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek
Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Föld lakói remeghetnek, hódolhatnak félelemnek
De te szilárd lábakon állj, s maradj meg mindig ilyennek
Vedd a napot ajándéknak, amit mások pazarolnak
Ne vedd magadra, ha semmibe vesznek, nekem mindig ajándék vagy

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz
S, hogy tűzhajú kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél
Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Istenedhez, angyalodhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz
Istenedhez, angyalodhoz, maradj hű...

Örökre

A világ állásán parázó, múlásán nevetők,
Könnyű léptű halált hozók és ólmos szeretők,
Az érdeklődve néző kutyák a tompa csillagok,
Mind tologatják a belső időt, de a végén mind halott.

Örökre szívembe zártalak,
Belezártalak a nagy sötétségbe,
Neked már nem jön fel ez a nap,
Csak ülni fogsz velem a jó meleg vérbe.

Felnéznek az elélvezők, a műtétből ébredők,
Az oltár előtt térdepelők tologatják az időt,
A forgatásba ájult táncos, a csóktól szédülők,
A tavasztrikós szőrös munkás, itt van az idő.

Kihúzod ott a háborút meg a megszokott világ végét,
A nyári pulóver akciókat és a világ békét,
Mer’ én amíg meg nem halok, te mindig ott leszel,
Mer’ én téged – nem vicc tényleg, kicsit szokni kell,
Hogy – örökre szívembe zártalak.